Locked out of heaven

IV. fejezet - Megvalósul az álmom?

Másnap suliba se volt kedvem menni. Rosszul éreztem magam. Émelygett a gyomrom, szédültem. Talán mégis benn kellett volna maradnom a kórházban? Most már mindegy, majd máskor jobban meggondolom magam. Kimentem az udvarra sétálni egyet. Pont ekkor a postás valami levelet dobott be a postaládába. Azonnan odaszaladtam, majd kivettem a ládából a papirt. Elkezdtem olvasni: ,, Cserediákokat keresünk Tarragonából New Yorkba. Kitűnő tanulmányi eredménnyel, tökéletes angol tudással. A repülőjegyet és a további költségeket a New York-i Ripton School and Academy fedezi. Minden középiskolás tagozatból egy diákot küldhetnek a tanárok. A jelentkezők egy tesztet irnak, amiben természet- és társadalomtudományokkal kapcsolatos kérdéseket kapnak a diákok, valamint egy intelligenciateszt is várható, emellett pedig a tanulók angol nyelvi szintje is fel lesz mérve. Váltsd valóra az álmod és legyél te is azok szerencsés középiskolások között. akik fél évig élhetnek, tanulhatnak az amerikai egyesült államokbeli New York városában."

Ugrándoztam örömömben. Én akartam az a szerencsés diák lenni, aki New Yorkba utazhat cserediáknak. Felhivtam barátnőmet, Sarat, és elmeséltem neki, hogy itt az esély az álmaim megvalósitására. Alig vártam, hogy anyunak is elújságolhassam ezt a remek hirt. Egész nap teszteket töltöttem le a netről, hogy felmérjem az angol tudásom. Mikor anyu hazaért, a nyakába ugrottam és körbepusziltam az arcát. 

- Lányom, mi lel téged? Zsebpénz kell? Csak mert olyankor szoktál a ilyen hizelgő lenni. 

- Nem, anyu! Ez most más tészta! - mondtam anyámnak nevetve és a kezébe nyomtam a hirdetőpapirt.

Anyu emelt szemöldökkel nézett rám. 

- Ugye, ezt komolyan gondolod?

- Ha nem gondolnám komolyan, meg se mutattam volna - feleltem határozottan.

Anyu lehorgasztotta a fejét: 

- És, ha te elmész New Yorkba fél évre, velem mi lesz? Nem. Nem engedhetem ezt meg neked. Dora fiatal vagy, New Yorkban rengeteg veszély leselkedik rád. Gondold át még egyszer. Nem jó ötletnek tartom.

Igy jártam. Ez igy sült el, de nem adom fel. Ha az egész világ ellenem lenne, akkor se adnám fel. Mert végülis ez az élet! Nem? Hogy harcolunk a céljainkért, álmainkért, vágyainkért, ha elérhetetlennek tűnnek számunkra, akkor is. Aztán ha jobban belegondolunk, ezekért érdemes élni.