III. fejezet - Meggondolatlan...
A Royal Street-i kórház sürgősségi osztályán találtam magam. Ezeregy orvos sürgött-forgott körülöttem. Kérdezgették tőlem, hogy vagyok. Mondjam azt, hogy jól, sőt remekül? Nem. Akkor azt, hogy rosszul? Nem, mert akkor ottmarasztalnak pár napra.
- Megvagyok - feleltem flegmán.
Néhány perc múlva anya jelent meg.
-Kislányom, minden rendben veled?
-Szerinted? Egy kórház sürgősségi osztályán fekszem, több mint tiz percre elvesztettem az eszméletem. Akkor minden rendben velem?
- Ha igy feleselsz, akkor tényleg minden szuper veled. No, nekem sietnem kell dolgozni, majd még hivlak - mondta anyu, azzal megfordult és kiviharzott a teremből.
Szóhoz sem jutottam. Tátott szájjal bámultam, ahogy anya becsukja a terem ajtaját és lépked kifelé. Teljesen úgy éreztem, álmodom ezt az egészet. Ez lenne az én anyám? Cseppet se törődik velem, még ha ilyen állapotban vagyok, akkor sem. Vajon vele van a baj, vagy velem? Furán éreztem magam. Nem volt erőm gondolkodni sem. Elaludtam. Talán fél óra, ha eltelt, mikor egy ápolónő ébresztett, hogy vért kell venni tőlem.
- No, és van esély, hogy még a mai napon kiengednek? - kérdeztem kétségbeesetten egy orvostól.
- Drága, neked még legalább három napig itt kell maradnod, hogy különböző vizsgálatokat végezzünk el rajtad.
Elborzadtam. Hogy mi? Még legalább három napig a kórházban, négy fal közé zárkózva kell élnem?Kibirhatatlan! Megszököm. Jelenleg ezt találtam a számomra legmegfelelőbb megoldásnak.
- Te reszkedsz? - ugrott fel egy ápolónő. - Jól vagy, Dora?
- Teljesen rendben vagyok, csak mindigis utáltam a kórházakat.
Apu is egy kórházban halt meg. Semmi esély se volt, hogy megmentsék az életét. Mélyen belegondoltam az egészbe, majd sirva a folyosóra rohantam. Az orvosok meg utánam. Menekültem. Kirohantam a kórházból és hazáig futottam.
- Lányom, te hazajöttél? Nekem az orvosok azt mondták, még három napot benn kell lenned a kórházban - magyarázott meglepődve anyu.
- Kiszöktem mondtam lehorgasztott fejjel.
Anyu csak a fejét rázta és dünnyögött valamit, amiből egy szót sem értettem. Fogtam a polcról egy almát és bevonultam a szobámba. Felhivtam Sarat és elmeséltem neki a történteket. Bátor lánynak nevezett, pedig mindketten tudtuk, hogy nem bátor, hanem bunkó vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése