Locked out of heaven

II. fejezet - Káosz az élet...

Reggel hat óra. Az ébresztőm nem csörgött. Mi a franc!? Elkések! Kipattantam az ágyból és egy szempillantás alatt felöltöztem. Bekukkantottam anyu szobájába, Anyu sehol. Biztos már dolgozik. Egész nap. Még sajnálni se jutott időm. Felpattantam a bringámra és a suli felé vettem az irányt. Szerencsére az utolsó pillanatban befutottam. Egyesen Sarahoz iramodtam. Sara a legjobb barátnőm. Benne mintha önmagamat látnám. Talán ő az egyetlen ember, aki mindig meghallgat, akiben megbizhatok, bármiről is lenne szó.

- Hello, Dora! - mosolygott rám furán Sara. 

- Szióka - köszöntem vissza. - De mi a baj, a mosolyod nem őszinte. 

Sara lehorgasztotta a fejét, majd belekezdett:

- A szüleim válnak. Ha nem akadályozom meg, és nem békülnek ki, anyuval elköltözünk Madridba. Anyu menedzser, rengeteget utazik, más férfiakkal viháncol, ami aput is és engem is nagyon zavar. De hidd el, Dora, nincs kedvem elkötözni. Az a célom, hogy kibékitsem a szüleimet, másképp lemondhatok mindenről. 

- No, de Sara, mi itt a megoldás? Anyudnak ez a hivatása, Már több, mint tiz éve dolgozik e szakmában. Nem hiszem, hogy most, a közelmúltban kezdett el más férfiakkal "szórakozni". Nem tudom, mi lehet itt a megoldás - magyaráztam komoran. - De miért pont Madridba akar elköltözni? Barcelona sokkal közelebb van.

- Nem tudom, de már emlegette Andorrát is. Most meg Madrid! Uramatyám...

- Tudod, mit, Sara? - villant át az agyamon egy remeknek tűnő ötlet, de mielőtt elmondtam volna, megkérdeztem Saratól. - Hogyan jött rá apud, hogy anyád más férfiakkal viháncol? 

- Miután anyu hazaér egy "fontos" üzleti útról, nagyon jókedvű, mindjárt odaül a laptop elé, becsukja a szobája ajtaját és halljuk, hogy beszélget valakivel. De megjegyzem, hogy előtte se hozzám, se apuhoz egy árva szót nem szól. No, és hát úgy jöttünk rá az egészre, hogy múltkor anyu hangos röhögések közepette volt, aput meg már érdekelte, mi folyik benn anyu szobájában,  és mikor benyitott, látta, hogy anyám egy idegen férfivel Skype-ol. Épp a melltartóját dobta félre, a férfi meg csak tátott szájjal bámult. 

- Szerintem anyud ehhez a férfihez akar elköltözni. Ma elmegyek hozzád és mindent lenyomozunk. - ajánlottam Saranak. 

- Ja és még egy dolog: anyu próbált apuval összeveszni apró-csepprő hülyeségek miatt. Aztán apura jött rá a hiszti, hogy elege van anyám viselkedéséből. 

Iskola után elindultam Sarahoz. Ő már várt. Besurrantunk az anyja szobájába és leültünk a laptop elé. Számos próbáltozás után Robin, a suli kompizsenijének módszerét alkalmazva, feltörtük a laptop jelszavát. Ezután kikerestük a Skype-partnerlistát, amin egy csomó ismeretlen férfi adatai voltak jelen. Név szerint a következők: James Carther - Barcelona, Marquez Santoro - Tarragona, Jack Postero - Vandrell, Joseph Casillas - Madrid. Ennyi, Meg ezek mellett még egy csomó más férfi neve a tiltólistán. 

Elszörnyedtünk. Rájöttünk, hogy Joseph Casillas az a madridi férfi, akihez Sara anyja el akar kültözni. Ekkor ajtónyitódást hallottunk. Lecsuktuk a laptopot és kiosontunk a szobából. Elbújtunk egy szekrény mögé. 

- Szervusz, Florenza! Köszönt Sara apja a feleségének. 

- Martin, főztél ebédet? No, és a kávém? Merre vagy? Lusta gazfickó! Renyhe szamár! - hisztizett Sara anyja.

-Látod, anyu szándékosan veszekszik apuval. Nem értem ezt a viselkedést.

Előbújtunk a szekrény mögül. 

- Szia, Sara lányom! Kicsim, apádból elegem van, el fogok válni tőle. 

Sara anyja szitkozódott. Úgy látszik, nem zavarta a jelenlétem. 

-Ja, és kicsi lányom, mit szólnál, ha Madrid helyett egy exkluzivabb helyre, New York-ba költöznénk. A New York hallatára felcsillant a szemem. 

- Hogy hova? Anyu, te észnél vagy? New York több ezer kilométerre van Tarragonától. Te meg csak gondolsz egyet és oda akarsz költözni? Látszik, hogy nem veszed komolyan az életet - tétovázott Sara. 

- Lányom, ott remek jövő várna rád. Jó kis sulik, rengeteg fergeteges buli! Mi kell még?

-Anya, tegnap még Mardidba akartál költözni. Most miért New York? Van ott valaki ismerősöd? Egyáltalán belegondoltál te ebbe? 

- Kislányom, ma egy üzleti dolgon belül megismerkedtem egy New York-i pasival, aki szintén olyan lelkes menedszer, akár én. A munkájának el, mint én.

- Csak, hogy te a munkád alatt mit értesz? - dunnyogta Sara. 

- Hog mondod, lányom? - rikácsolt Sara anyja. - Ne filozófálj, te kis csitri, én döntöm el, mi lesz velünk, merre visz tovább utunk, te meg csak hallgass! 

- De anya, térj már észhez! 

- Én észnél vagyok, te viszont abszolút egy álomvilágban élsz. Hahó, katt-katt! Ez a valóság, a keserű valóság! 

Én meg csak álltam és néztem, hogy veszekszik Sara és az anyja. Szédültem. Forgott velem a világ. Az egyik percben a padlóra zuhantam.