X. fejezet - Derűs holnap
Megrendithetetlenül örültem Martin levelének. Elsiettem a suliba, ahol Sara kisirt szemekkel fogadott. Közölte velem, hogy másnap indul a repülő New Yorkba, Meghökkentem. Lehorgasztottam a fejem, és átkaroltam Sarat. Megbeszéltünk délutánra egy "utolsó" találkát a kedvenc cukrászdánkba. Sara távozott a suliból, elköszönt a tanáraitól, osztálytársaitól. Látszott rajta, nagyon bántja a dolog. Itt kell hagynia emlékeit, kiskori éveit, amik ide, Tarragonához kötik. Sajnáltam Sarat, mert tudom, hogy rettenetesen fog hiányozni.
Martin hatalmas vigyorral arcán jelent meg előttem, s elterelte a figyelmem.
- Dora, szia! Megkaptad a levelem? - kacsintott rám huncutul.
- Ömmm... - makogtam, mint egy őrült - megkaptam, persze! Nagyon aranyos tőled - azzal lecsaptam a fejem, mert nem akartam, hogy meglássa, mennyire elvörösödtem.
- Tudod, Dora - folytatta Martin, nem gondoltam volna, hogy egyszer majd találok egy ilyen lányt mint te...
Én csak pirosodtam meg mosolyogtam. Kicsit azért bosszantott, hogy alig ismer, és ilyen dolgokat mond nekem. Könyörgöm! Alig ismer! Akkor vajon honnan a béka fenekéből tudja, hogy én vagyok a tökéletes számára? Tudja a nevem, az e-mail cimem, meg esetleg, hogy hány éves vagyok. Ja, meg egy-két eseményt, amit hazafelé menet elmeséltem neki a múltamról. Ennyi. Semmi több! De akkor végülis milyen helyzetbe akar engem hozni? Miért próbál közeledni felém? Miért? Milyen szándék vezéreli? Milliónyi megválaszolatlan kérdés kavargott a fejemben.
Közben Martin már bement a terembe. Leültem mellé, és hallgattam. Valójában én sem tudtam, mi zajlik körülöttem, mi történik velem. Martin mindegyik tanitási órán bámult engem. Bevallom, kicsit már zavart, részben viszont boldog is voltam. Suli után épp egy harmadikos lánnyal beszélgettem, mikor hirtelen Martin hangjára lettem figyelmes:
- Dora! Lenne egy kérdésem hozzád. Van kedved ma este eljönni velem a Jilly Clubba? Lesz egy fergeteges buli. Ott lesznek a haverjaim, összeismerkedtetlek velük is. Nos, mit szólsz hozzá? - kérdezte Martin aranyosan, és bájos mosolya az égig repitett.
- Hát... - motyogtam zavartan- nem is tudom. Nem igazán járok bulizni, nem is tapasztaltam még meg, milyen az éjszakai élet.
- Akkor itt az ideje! Egyszer mindent el kell kezdeni. s mikor, ha nem most? Addig kell élvezni az életet, mig fiatalok vagyunk, Dora. Ma este fél kilencre megyek érted - közölte velem Martin, azzal elsietett.
Tátott szájjal bámultam Martin után, majd elindultam hazafelé. Otthon ebéd után elmentem Saraval a kedvenc cukrászdánkba, s megettük a "barátságsütinket". Ezt a kakaós - babános finomságot még "fénykorunkban" neveztük el, s mindig, mikor betérünk ebbe a cukrászdába, ilyen sütit eszünk. Elmeséltem Saranak, hogy Martin meghivott estére egy buliba, s hogy nagyon izgulok. Sara próbált tanácsokkal ellátni, hogyan viselkedjek egy fiú társaságában. Tudniillik, drága Sara barátnőm nagy "pasifaló", szóval vannak neki jó kis trükkjei. Miután végighallgattam Sarat, felkerekedtünk, és elindultunk hozzám, hisz barátnőmnek remek ötletei akadtak, s azzal rukkolt elő, hogy majd ő engem felöltöztet a bulira. Nagy nehezen bele is egyeztem. Mit ne mondjak, szörnyű látvány fogadott, mikor tükörbe néztem. Megijedtem saját magamtól. A farmer borzalmasan állt rajtam. A csipkés felső pedig szépen kiemelte a dekoltázsom.
- Sara, igy nem állhatok Martin elé. Brutálisak nézek ki!
Sara tagadta, hisz azt mondta, ilyen jó ruhakombináció még sosem volt rajtam. Sajnálatos módon, Sara nagy bánatára, levetettem a csipkés pólót és a farmert, majd egy piros, térden felüli, vagány kis ruhát kaptam magamra. Tükörbe nézve elkiáltottam magam:
- Na, ez vagyok én!
Sara csak nevetett és rázta a fejét. Egyikünk se akarta felhozni a témát, hogy mi lesz velünk a másik nélkül, mert nem akartuk sirással eltölteni a nap elkövetkező pár óráját. Inkább hülyéskedtünk, szokásunkhoz hiven. Kicicomáztam Sarat a kedvenc vérpiros rúzsommal, annak ellenére, hogy utálja a piros szint, még el is tűrte valahogyan ajkain levő szájrúzst. Mire észbekaptunk, már negyed kilenc volt. Hirtelen pánikrohamot kaptunk mindketten. Sara hamarosan könnyes búcsút vett tőlem. Büszke voltam magamra, hogy nem sminkeltem ki a szemem, hisz a festék mind kárbaveszett volna. Bömböltem, mint a szavannában az oroszlán, Saraval együtt. Megigérte, hogy minden nap fel fog hivni Skype-on, és elmeséli, milyen is a New York-i élet. Mondta, hogy bulizzam ki magam az éjjel, s avval vigasztalt,hogy sűrűn haza fog jönni édesapjához, meg persze hozzám. Egy hatalmas öleléssel búcsúztunk el végül egymástól.
Beviharoztam a szobámba, próbáltam visszafojtani a sirást, és sminkeltem, rúzsoztam magam. Nem akarok elfogult lenni, de tökéletesen néztem ki. A csöngő hangjára lettem figyelmes. Beleugrottam kedvenc krémszinű magassarkúmba és kirohantam. Mikor kizártam a kaput, Martin mosolyogva végigmért, majd ennyit mondott:
- Ejjha!
Előhúzott egy gyönyörű, vörös rózsát a háta mögöl, majd átnyújtotta nekem. Nagyon megörültem, hiszen aranyos dolognak tartottam, ha a fiú a lánynak virággal kedveskedik. Elindultunk a Jilly Club felé, közben pedig jókat beszélgettünk. Imádom, ha egy fiú érdeklődik irántam. Mikor megérkeztünk, Martin bemutatott a haverjainak, de csak mint egy jó barátot. Átbuliztuk az éjszakát. Minden Martinnal töltött percet nagyon élveztem, s boldog voltam, hogy jobban megismerhettem. Hajnal három után hazafelé indultunk. Útközben még hülyéskedtünk kicsit, majd a kapum előtt megálltunk, és csak mosolyogtunk egymásra. Remegett a lábam, de az övé is. Egy pillanatban elkapott, és szorosan magához ölelt, majd pár percnyi ölelgetés után elengedett. Szinte szó nélkül bevonultam. Martin ajkaira se jöttek szavak. Vigyorgott mindkettőnk, valamint olyan pirosak voltunk, mi az érett alma. Levetettem krémszinű magassarkúm és piros kisruhám, majd ágyba ugrottam. Ezen éjjel biztosan szépeket fogok álmodni, azzal lecsuktam szemem és már aludtam is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése